Kétéjszakás vitorlázás az Északi-tengeren (Ipswitch - Bridlington), pár nap Bridlingtonban
2019. július 9-15.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. júl. 8. Ipswitch, Orwell-folyó, Debbage Marina kikötőjében
Egy hete érkeztünk Angliába Barny-ra, a sárkányszárny vitorlázatú, 27 lábas hajónkra, ami kiemelve várt ránk, és még aznap újra vízre került. Ahogy az lenni szokott velem, amikor frissen vásárolt hajóinkban az első napokat, heteket töltjük, sirámaim gyakran előtörtek, míg végre elfogadható kényelmi szintre hoztuk a hajót. Ez leginkább azt jelentette, hogy a pár napban hozzászoktattam magam a Barny nyújtotta lehetőségekhez.
Muszáj volt, mert két hónapig lesz az otthonunk és a vitorlásunk is egyben, amin ezer tengeri mérföldet szeretnénk megtenni az Északi-tengeren és az Ír-tengeren hidegben, szélben, hullámok között, billegésben. És most is, mint mindig, ezen az utazáson is horgonyozni fogunk, ahol csak lehet. A terv egyelőre a következő: a Brit-sziget keleti partja mentén vitorlázunk északra, ami Anglia és Skócia keleti partját jelenti, majd Skóciát átszeljük a Kaledóniai-csatornán. Átjutva a nyugati oldalra a Belső-Hebridák szigetcsoport néhány szigetét szeretnénk meglátogatni, végül egy előre kinézett kikötőben hagyjuk Barny-t jövő nyárig.
A horgonyzáshoz volt a hajón egy 12 kg-os Delta horgony, 40 méter 8 mm-es lánc hozzá, sok kötél, tartaléknak pedig vett Dénes egy 12.5 kg-os CQR horgonyt.
Hogy kijuthassunk a partra, amikor horgonyzunk, kellett egy dingi, mert az sajnos nem járt a hajóhoz. Szerettünk volna Walker Bay-t, amit eddig is használtunk a többi hajónkon, de nem volt hely számára a fedélzeten. Az egyik angol kikötő árult egy 3-személyes felfújható Waveco dingit kedvező áron, amit nem használtak. Újnak néz ki. Átbeszéltük Dénessel, és végül úgy döntöttünk, hogy erre a két hónapra nem veszünk hozzá külmotort.
Áramot két flexibilis, a fedélzetre szerelt napelemből és a motorból nyerünk majd. Ez kettőnknek elég lesz.
Víz: az egyik tárolóban van egy 70 literes flexibilis vizestank, ami a mosogatónál lévő csappal van összekötve. A benne tárolt víz ízekben gazdag, klór, föld, műanyag egyvelege. Vettünk gyorsan ásványvizeket, nehogy szomjan haljunk.
Mivel egyik hajósboltban sem találtunk a korábbi hajóinkon használt 20 literes merevfalú vizeskannákat (más boltban sem), kényszerből vettünk ócska minőségű 10 literes összehajtható műanyagkannákat a Poundlandben. A 6-ból 4 lyukasnak bizonyult, amikor teleeresztettük őket a kikötőben vízzel. Szerencsére a blokk ellenében használtan is visszakaptuk értük a pénzt. Egy másik bolt kempingosztályán vettünk két 12 litereset, azok jók egyelőre.
Navigációhoz, időjárásvételhez, internetezéshez: AIS (még Rapidra vettük Kanadában), kézi GPS, Chartplotter a kokpitban, Navtex, Telenor mobilinternet, ami 7.5 Gb EU-ban felhasználható mobilnet keretet tartalmaz.
Mosás: van önkiszolgáló mosoda némelyik partmenti településen, ahol horgonyzást tervezünk. Ca. 2400 ft-ból kijön 7 kg ruha mosása, szárítása.
A fürdés: az Északi-tengeren Ipswitch-től északra megünneplendő, ha a 16 fokot eléri nyáron a vízhőmérséklet. A 12-13 fokos víz ilyenkor a leggyakoribb. Skóciához érve már ez se garantált. Rapid Transittal többször belekóstoltunk a hideg idős vitorlázásba az USA-ban és Kanadában. Onnan tudjuk, hogy 14 fokos vízben Álmi se, én se bírtunk eredményesen fürdeni, a 16 fokosban már képesek voltunk annyi ideig a vízben maradni, hogy a tusfürdőt nagyjából lemossuk magunkról, a többi ment a törölközőbe. De ahhoz, hogy erre rávegyük magunkat, a levegő hőmérséklete legalább 24-25 fokos volt. Amikor jöttek a hideg napok, a parton kerestünk valami zuhanyzási lehetőséget, vagy ennek hiányában melegítettünk vizet, és a kokpitban lelocsoltuk egymást. Most is arra számítok, hogy a kikötők, uszodák, konditermek fizetség fejében beengednek zuhanyozni. Dénes mindig keresi a kihívásokat, most is pozitívan néz elébe a hidegvizes fürdőzésnek, már várja :-)
Utoljára hagytam két olyan dolgot, ami fantasztikus a hajóban :-) Kaptunk az egy hétben többször is esőt, és Barny NEM ázott be sehol. Ilyen hajóval még nem találkoztunk. És a másik, aminek nagyon örülök, a sárkányszárny, amit már Dragonwing hajónkon megismertünk. Végtelenül egyszerű a kezelése, felhúzni, lehúzni, reffelni egyetlen kötéllel kell, egyetlen csörlőt igényel a gyengéknek, mint nekem, Dénesnek még azt se, és a vitorlakezeléshez (pl. nagyvitorla reffelése) el sem kell hagyni a védelmet nyújtó kokpitot. Egyetlen hátránya, hogy szembeszélben kevésbé hatékony, mint egy szlup vitorlázat (nagyvitorla és orrvitorla), ami viszont hátszélben borzasztó :-)
2019. júl. 9-11. Ipswitch - Bridlington (175 tmf)
1. nap és éjszaka
Hajnali 6 órakor, amikor a dagály tetőzött a kikötőben, Dénes beindította a motort, elkötöttük a köteleket, és végigpöfögtünk a hosszú stéghez kötött hajók mellett. A szomszéd lakóhajón ment a fűtés.
Pár napja a nyárias meleget felváltotta az esős hideg, és bizony naponta többször felvetettem Dénesnek, hogy repüljünk Krétára, és vitorlázzunk inkább Lobrigóval a görög szigetek között, hiszen most van nyár, most kell a napfényt begyűjteni a következő télre, nem beszélve arról, hogy Lobrigó mennyivel kényelmesebb hajó Barny-nál. De Dénes már az ottani meleg gondolatára verejtékezni kezdett.
Viszlát, Ipswitch! Vár ránk a TENGER.
Az Orwell-folyón motorozva két oldalt vitorlások sorakoztak a vízen, orruk és faruk egy-egy bójához kötve. Akadt kikötő is, vitorlás klub is a part mentén, de amennyi hajó a folyón volt, csak így férhetett el.
Az egyik vitorlásban, Mollymawkban felismertük Mr. Frumble (Bukdács úr) "sistership"-jét (testvérhajóját), ami szintén egy Golden Hind 31 típusú hajó. Dénes látta korábban az interneten egy hirdetőoldalon, hogy eladó.
Nem sokkal Mollymawk után következett Sunseeker (napkereső). A névadóval nagyon együttéreztünk. Az angoloknál ezt a szót használják arra, aki hideg helyről elutazik meleg helyre a napfényt, a meleget keresve. Talán Sunseeker is befolyásolta tudat alatt a következő percek döntését. Lassítottunk, és felvettünk egy üresen álló bóját.
A hullámzásmentes folyón gyorsan tükörtojást készítettünk a kokpitban. Ellenőriztük az időjárás-jelentést ( https://www.metoffice.gov.uk, https://www.windfinder.com, illetve https://www.bbc.com/weather/coast_and_sea/coastal) ma már másodjára, de nem mondott semmi újat. Két nap szinte szélcsend esővel, majd péntektől északi szembeszelek várhatóak. Tanakodni kezdtünk, hogy akkor most biztos ez a Skócia? Még csak szél sem fúj, mégis lefagy az arcunk. Hollandia nagyon közel van, még ott se jártunk, onnan tovább Németország, majd a Kieli-csatornán átkelhetünk a Balti-tengerre, ahol a leírások szerint fantasztikus szigetvilág, vitorlásparadicsom várja a hajózókat. És ezek a helyek melegebb időt, melegebb vizet ígérnek. Ráadásul most arrafelé a széltérkép is jó irányú és erősségű szeleket mutat.
Végül győzött Skócia, mert lelkiekben már erre a tájra készültünk, és ha nem erősen indokolt, akkor nem szeretem feladni a terveinket. Ha pedig nem bírom a hideget, bárhol visszafordulhatunk, és akkor irány a Balti-tenger.
Elengedtük a bóját, és a napok óta tartó zavaró bizonytalanság után végre céltudatosan motoroztunk a tenger felé. Az áramlás, ahogy azt terveztük, szépen hajtott minket kifelé.
Az indulástól számítva öt óra múlva kicsusszantunk az Orwell-folyó torkolatán az Északi-tengerre. Elhaladtunk a kijáratnál egy világítóhajó (lightship) mellett. Világítótoronyként működtek ott, ahova nem lehetett világítótornyot (lighthouse) állítani. Mára felváltották őket a világító bóják. Olvastuk, hogy az USA-ban már egyáltalán nincsenek "szolgálatban", de pl. itt Angliában még számos forgalmas helyre lehorgonyozzák őket, hogy a kihelyezett bójákkal együtt hatékonyabban figyelmeztessenek a veszélyre (pl. több is van a La Manche csatornában).
Meglepetésünkre 7-8 csomós délies szél fújt kint a tengeren. Dénes felhúzta a sárkányszárnyat, és innentől kezdve a gyenge DK-itől a Ny-iig forgolódó szelekben ez a hatalmas foltozott szárny vitt minket észak felé. A segítő áramlással 4-5 csomó, az ellenünk dolgozó áramlással 2-3 csomó körül mozgott a sebességünk.
Az árapály-számítás most is része a hajózásunknak. Anglia és Skócia keleti partja mentén ahogy haladunk északra, egyre nagyobb az apály és a dagály közötti különbség (3.5-6 méter). A nagy árapály erős áramlatokat okoz, amik folyamatosan változó homokpadokat alakítanak ki a horgonyzóhelyek, kikötők előtt, és ennek következtében ezekre a helyekre csak dagály környékén lehet bejutni, vagy dagály környékén lehet őket elhagyni. Ezért nagyon fontos az indulás és az érkezés időzítése. Nemcsak a ki-bemenetelt befolyásolja, hanem menet közben 1.5-2 csomóval (3-4 km/h) segíti vagy éppen akadályozza a hajó haladását, ami szintén nem elhanyagolható a mi kis hajónk esetében.
A folyóról kiérve megérkezett a nem várt hullámzás, és idővel az enyhe rossz közérzet, amit, ha ezen a ponton nem fordítunk vissza, végképp elhatalmasodhat rajtunk. Azonnal zenét kapcsoltam, és feltettem a fejhallgatót, mert fontos, hogy a zene abból szóljon, különben nem hat. Bevettem egy fél tablettát a 25 mg-os Stugeronból, és kimentem kormányozni. Hamar helyreállt a rend. A hideg miatt fekvőtámaszoztam és futottam lent a kabinban, ennek köszönhettem, hogy ilyen gyorsan rámtört.
Dénes nem kért Stugeront (ezt használjuk tengeribetegség ellen már Melamphyrum óta, mert mindhármunknak bevált), és nem panaszkodott rossz közérzetre a három nap alatt, igaz, lentre csak aludni járt.
Anglia keleti partjának ez a 175 tmf-es szakasza Ipswitch és Bridlington között, cseppet sem unalmas szakasz. Először is tele van homokzátonyokkal, és ez párosul az erős áramlással. Végig figyelni kell, hogy az áramlás ne nyomjon rájuk. Ezt nehezítik a tengerre épített szélfarmok és a mindenfelé elterülő olaj- és gázmezők által a hajózástól elzárt területek. És hogy végképp ne unatkozzunk, jöttek-mentek körülöttünk a fúrótornyokat kiszolgáló hajók, konténerszállítók és a halászhajók. Káosz volt a vízen.
Az Amethyst gázmező egyik fúrótornya:
Estig felváltva kormányoztuk Barny-t. Jó volt újra a sárkányszárnyban gyönyörködni, mint egykor Dragonwingen. Az ebéddel nem kellett törődnöm, mert tegnap a kikötőben megfőztük előre. A "görög" páclében áztatott, csíkokra vágott csirkehúst összefőztük zöldségekkel a kuktában. Külön készítettünk hozzá fusilli tésztát. Könnyen csúszó, tartalmas ebéd lett két napra, még hidegen is jólesett.
Este elővette Dénes az autopilotot, és rábíztuk a kormányzást. A szélkormány nem volt még teljesen összeszerelve, de mindegy is, mert a szél kevés lett volna neki. Kevés időt kellett sötétben eltöltenünk, mert 21.50 körül ment le a nap, és 4.40 körül kelt. Szerencsére minden fúrótornyot és szélgenerátort kivilágítottak, nem úgy, mint Egyiptom környékén a nem működő fúrótornyokat: 200 méterre húztunk el az egyiktől éjszaka, amikor megláttuk. A sötétben ezután már kifejezetten jelzetlen tornyokat kutattunk, és a következőt már távolabbról észrevettük.
Felváltva őrködtünk éjjel is. Nem volt semmi incidens, a szél pedig fújt annyira hátulról, hogy még épp tudta vinni a sárkányszárny és az autopilot kombinációja a hajót.
2. nap és éjszaka
Ma találkoztunk az első fókákkal, késő délután pedig végre szétnyíltak fölöttünk a felhők, és néhány percre kisütött a nap.
Egy szélcsendes szakaszon Dénes ledobta magáról a ruháit, vödröt ragadott, és magára zúdította az Északi-tenger vizét. Miután kiüvöltötte magát, engem is hívott. Biztos meglepődött volna, ha megyek.
Éjfélkor elállt teljesen a szél. Nemrég hagytunk el egy fúrótornyot, egy másik is a közelünkben volt. Balra egy szélfarm húzódott, előttünk pedig a sekély vízen teherhajók számára horgonyzásra kijelölt területet jelzett a térkép, ahol néhány hajó már le is horgonyzott, mások jöttek-mentek körülöttünk. Volt egy olyan sekély rész, ahová a nagy hajók nem jönnek. Úgy döntöttünk, hogy átmotorozunk oda, lehúzzuk a vitorlát, és hagyjuk magunkat sodorni az áramlattal, ami most épp északról délre tart, vagyis tol vissza minket.
Felváltva őrködtünk. Most is megtehettük, hogy az őrségben lévő is aludhatott. 10 percenként csipogott a fülébe a konyhai csipogó, akkor kiment, ellenőrizte a viszonyokat, majd visszabújt a hálózsákjába. Ha egy hajó feltűnt a láthatáron, akkor addig maradt kint, amíg bizonyossá vált, hogy nem felénk tart. Most sem volt semmi incidens. Reggel 6-ig 10 tmf-et sodródtunk vissza. De volt egy jó éjszakánk: nem kellett a motort hallgatni.
3. nap érkezés Bridlingtonba
A láthatóság erősen lecsökkent tegnap óta. Az eső is eleredt. Dénes felvette vízhatlan ruháit: a huszonéves balatoni sárga viharkabátot, és a pár napja kiárusításon 1 fontért (370 ft) vett videózöld nadrágot (17 fontról árazták le). Azt hitte, hogy itt van a hajón a gumicsizmája, de kiderült, hogy Lobrigón hagyta. Maradt az amerikai bakancsa, amit arra az esetre hozott, ha túrázunk a Highlanden (Skót-felföldön).
Délutánra javult a láthatóság, delfinek úsztak el a közelünkben, puffinok (lundák) és szulák vadásztak halakra, fókák dugták ki fejüket a vízből. Olyan volt, mintha újra Maine államban (USA) vagy . Új-Skóciában (Kanada) vitorláznánk Rapid Transiton. Már csak a bálnák hiányoztak. Lunda:
Mára már nem volt ebédünk, főztünk egyet a gyenge szélben. Kint, mert az alkoholos főzőnknek elviselhetetlen a szaga (lásd első beszámolónkat erről). Sok zöldséget meghámoztunk, feldaraboltunk, és összefőztük paradicsomos szardíniakonzervvel. Isteni lett!!!
Az utolsó 10 tengeri mérföldre motort indítottunk, mert elállt a szél, és már Dénesnek sem volt kedve egy újabb nyíltvízi éjszakához. 17-kor horgonyt dobtunk Bridlington homokos strandja előtt a Flamborough-fok déli oldalán. Dénes a vacsora előtt még megfürdött a 12 fokos vízben. Kicsit hangoskodott, amikor bemászott :-)
2019. júl. 12-13. Bridlington
Későn keltünk. Dénes felfújta a dingit, míg én elkészítettem a tojásos szendvicseket salátával, tejeskávéval. Aztán jött az evezés. Már nem emlékszem, hogy miért, de úgy kezdtük, hogy mindketten kiültünk a dingi egy-egy oldalára egy-egy lapáttal a kezünkben. oldalról jött az áramlás és a szél is, tudtam, hogy nincs lazsa. Aki csinált már ilyet, tudja, hogy azonos erővel kell húznia mindkét félnek, hogy előre haladjanak, ami azt jelenti, hogy az erősebb ereje sajnos kihasználatlan marad. Álmi jó partnerem volt ebben egy éve a Karibon, mert azonos súlyúak voltunk, és az erőnk is egyenlő volt még akkor.
Valahogy eljutottunk félútig, amikor egy sárga motorcsónak elénk vágott, hogy majd segít kihúzni. Úgy száguldott el körülöttönk, hogy majdnem kiestünk a dingiből.
Bridlington hosszan elnyúló homokos strandján több helyen is lifeguardok (vízimentők) teljesítenek szolgálatot. Hamarosan mellénk ért az egyikük a szörfdeszkáján hasalva, és tudakolta, hogy minden rendben van-e. Később a parton azt állította, hogy csak unatkozott kint, és ezért úszott elénk szörfruhába öltözve. Milyen udvariasan fogalmazott!
Végül meguntuk, hogy meg akarnak minker menteni, és Dénes beült középre az ülésre, én hátra a nemlétező motor helyére, és végre minden erejét beleadhatta az evezésbe. A partnál megtörő hullámok még okoztak némi izgalmat. Szerettem volna, ha nem csap be hullám a dingibe, bár már mindenem sósvizes volt a belapátolt fröccsöktől. Dénes tökéletesen kormányzott, kivárta a nagy hullámokat, aztán a pár másodpercnyi szünetben húzott egyet a lapátokkal, kilépett a bokáig érő vízbe (térdig felhajtott nadrágban, mezítláb), én beültem gyorsan az ő helyére, és már jött is a hullám, ami megtolta a dingit, de ekkor már Dénes tartotta. Én is kiszállhattam végre (térdnadrágban, mezítláb), és felcipeltük a vízimentőkhöz. Ott látta Dénes a kiírást, hogy az erős szél miatt nem lehet felfújhatós dingivel a vízen tartózkodni. A lifeguardok ránevettek, és mondták, hogy neki elnézik.
Barny horgonyon:
A vízhőmérséklet 13 fok, a levegőé 18 fok:
A hosszú strand fölött sétány húzódik ingyenes mosdókkal. Később megtapasztaljuk, hogy minden népszerű tengerparti üdülőhely sétánya mellett, mint amilyen Bridlington is, vidámpark és modern Leisure Center (hatalmas uszoda konditeremmel) várja a szórakozni, sportolni vágyókat. A Leisure Centerben pedig 1 font ellenében zuhanyozni is lehet. Ez szuper hír nekem.
Vitorlázás közben, amikor épp nem voltunk 10 tmf-nél távolabb a parttól, általában működött az internetünk. Átnéztünk néhány weboldalt a városról. Most igyekeztünk felkutatni azokat a helyeket, amik vonzónak tűntek a beszámolók vagy a képek alapján. Ilyen volt a halászkikötő és a közepén a kis marina. Itt is volt zuhanyzó, megengedte a kikötőmester, hogy ingyen használjam. Sajnos nem volt egy konnektor se a mosdóban, így hajmosásról szó se lehetett. Hiába sütött a nap, az északias szél lehűtötte a levegőt.
A bridlingtoni halászokról és vízimentőkről szóló ingyenes kiállításon meglepve olvastuk, hogy az egyik híres mentőcsónakjukat, a Harbingert az Angliában élő Batthyány Gusztáv gróf ajándékozta Bridlingtonnak 1864-ben. (Távoli rokona volt Batthyány Lajosnak, 1838-ban költözött Angliába, de a szabadságharc idejére hazament harcolni. Fogságba esett, és büntetésként besorozták a császári seregbe. Onnan befolyásos ismerősei révén hamarosan Angliába távozott, ahol telivérek tenyésztésével foglalkozott.)
Tipikus angol téglaházak:
A Priory:
2019. júl. 14. Bridlington
Eső, erős északi szél, nem tudunk kievezni a partra, a kabinba zárva billegünk estig. Muszáj volt bevennem Stugeront. Sajnos a hosszan benyúló Flamborough-foknál befordulnak a hullámok a horgonyzóhelyünkre. Nem vagyunk egyedül, egy katamarán és egy egytestű vitorlás is lehorgonyzott.
Estére csillapodott két-három órára a szél, a hullámzás, elállt az eső is, és mi gyorsan főztünk a kuktában egy újabb egytálételt két napra. Vettünk hozzá tegnap sok friss zöldséget, húst a Tescóban.
2019. júl. 15. Bridlington
Ma még maradtunk, mert erős északi szél fújt, de holnaptól ismét délies szeleket ígért az előrejelzés. Sütött reggel a nap, és ettől túrázni támadt kedvem. Az biztos volt, hogy kimegyünk a partra, mert nehezen viseltünk volna még egy nap billegést a kabinba zárva, amikor itt a part. Mikorra a dingibe ültünk, már beborult, a szél is beerősödött, a hullámok átbuktak a parton. Az első nap után már úgy eveztünk ki-be, hogy Dénes evezett a középre erősített ülésen, én pedig a nemlétező motor helyén ültem hátul. A parthoz közelítve figyeltük a hátulról érkező hullámokat. Az egyik úgy megemelt, hogy sikítottam egyet. A vízimentők már ismertek minket, tudták, hogy nem kell szörfdeszkára pattanniuk, de egy sétáló férfi azt hitte, segítségért kiáltok, és teljes öltözékében berohant hozzánk a vízbe. A derekáig elmerült szegény.
A Flamborough-fok tetején elterülő lapos mezőn vezet egy túraút egészen a kliff peremén. Szerettünk volna eltúrázni rajta a Flamborough világítótoronyhoz, de pár km után feladtuk. Fekete bogarak seregei megszállták a ruhánkat, a bőrünket. A naracssárga dzsekimet nem vehettem fel, mert egy pillanat alatt fekete dzseki lett belőle. A fehéret, szürkét kevésbé kedvelték, de sokuk nem utasította vissza:
Utolsó fotónk a kliffen, háttérben Bridlington a stranddal, aztán gyorsan távolodni kezdtünk a peremtől. A bogarak lassan eltűntek, mi pedig besétáltunk Flamborough-ba.
Holnap egyéjszakás menet vár ránk.